3. hét 5. nap, A nagy nap

Kukkurikúúúú!! Szólt a kakas reggel jelezvén, ma van az a nap, amire mindenki várt. Mindenkiben kettős érzelmek játszottak. Boldog volt, hiszen 3 csodálatos hetet hagyhattunk magunk után, és szomorú is volt, mert vége a tábornak és oratórium is csak szeptember 9-én nyitja meg újra a kapuit.

Reggel utoljára megnyitotta Tibor a tábort, majd csoportpercekre mentek a csoportok. A mai nap témája az öröm, vidámság volt. Erről szóltak a beszélgetések is.

A beszélgetések után még lázasan készültek az előadásokra a gyerekek.

Gyorsan elérkezett a délután. Felkerültek a nap ellen védő sátrak, az animpult is elkészült, a szülők pedig folyamatosan érkezhettek. Nagyon sok szülő kíváncsi volt a gyermekére, és szívesen megnézte más szülő gyermeke előadását is. A gyerekek színvonalas előadásokat adtak elő. Megcsillogtathatták színi tehetségüket, de táncban, versben is felléptek a gyerekek.

A családias és hangulatos konferálás után bajnokságokon vehettek részt a szülők és gyerekek. Megnézhették a 3 hetet képekben, együtt kacaghattak a viccesen sikerült képeken.

Ezután a gyerekek és animátorok is szavazhattak a legviccesebb animátor, legjobb gyerek, legkedvesebb konyhásnéni stb. kategóriákban. Például Legviccesebb animátornak Bógár Zsolti került ki, Legrosszabb gyerek címét Pécsi Robika nyerte el.

Ez a táborzárás szerintem nagyon jól sikerült, hiszen még 10 órakor is voltak gyerekek és szülők is. Hatalmas élmény volt számomra, amikor pár szülő is beállt bansolni a gyerekek közé.

Fantasztikus 3 hetet hagyhattunk magunk mögött. Ezt mind a gyerekeknek köszönhetjük.

TALÁLKOZUNK SZEPTEMBER 9-ÉN AZ ORAÓRIUM NYITÁSON!

Boldog nyarat mindenkinek, pihenjétek ki magatokat! 

Príbeli Dorina

kisanimátor

3. hét 4. nap, Lázas készülődés

A gyerekek már mind tudják, csütörtök az misés nap!

A reggeli köszöntéssel is már a misére hangolódtunk rá, a zenészek is még gyakoroltak, hangoltak, hogy szépen szóljanak együtt.

A mise után egy közös csoportképet csináltunk, mint mind a 3 héten a Jótettek Fájával együtt.

Utána szabadjátékra volt lehetőségük, majd a kicsik megkezdték az ebédet.

Mivel ez az utolsó előtti nap a Gálaest előtt, ezért akik jelentkeztek már mind a produkciójukra készültek lázasan, hogy másnap nehogy valami hiba csússzon az előadásukba. Ebben az animátorok is szívesen segítettek, hogy minden tökéletesen menjen majd a „Nagy napon”.

Akik nem készültek semmivel a Gálaestre, azok gyöngyöt fűzhettek, szőhettek, teafiltert hajtogathattak, játszhattak bármivel, amivel szerettek volna. Még én is fűztem gyöngyöt, egy kis egérkét. J

A délután ismét gyorsan eltelt, alig vettük észre, hogy a csütörtöki napunk is véget ért. Uzsonnázás után táborzárás következett egy történettel, majd bansokkal.

Otthon biztos az összes kis gyerkőc százszor átismételte még az előadásukat, hogy minden pontosan menjen. Mindenki izgult… még az animátorok is J .

Szerencsére ez a nap is balesetmentesen, vidáman, és hihetetlen sok gyakorlással telt el. A we no speak americano-t és azt a 3 bansot hallgathattuk egész nap a sok készülődés miatt. De a végeredmény a fontos, és végülis ki lehetett bírni.

Príbeli Dorina

kisanimátor

3. hét 3. nap, Újra kirándul a nagy csapat!

Reggel újra megtelt az oratórium kevésbé friss arcokkal. A reggeli nyitószó alatt azért már kezdtek felébredni a vadócok.

Busszal indultunk meg utunknak, ami most Nógrád felé vette az irányt.  Mikor kiszálltunk a buszból egyenesen a hatalmas focipálya felé vettük az irányt. Ott táboroztunk le. A napunkat reggeli tornával kezdtük, még pedig „Raptor-jógával”. Mivel Nógrádon és környékén rengeteg raptor él, ezért a gyerekeknek meg kellett mutatnunk, hogyan is védhetik meg magukat a hatalmas szörnnyel szemben. Miután mindenki tökéletesítette a karmoló, harapó és a „harrr-harr” hangját, amivel majd elijeszti a szörnyet, elindultunk a vár felé, hogy meghódítsuk. Kicsit letelepedtünk fönt, megebédeltünk, játszottunk. Kis idő múlva azonban lejöttünk és visszatértünk táborhelyünkre, a focipályára. Itt a gyerekek métázhattak, focizhattak, beszélgethettek. De voltak olyanok is,akik inkább mesét hallgattak Tibor mellett. Egy másik kis csapat, pedig egy esküvőn vehetett részt. A két csodaszép pár Anita és Zsolt eskedtek meg, bár az egyik szerető is feltűnt az esküvőn,amin Anita kibukott és hatalmas verekedésbe torkollott az egész mennyegző. J

Gyorsan elszaladt a délután, és ez azt jelentette,hogy haza kell indulnunk. Egy zárószó után voltak akik buszba, de voltak,akik vonatba ültek és úgy mentek haza. Mindenki épségben hazatalált és ez volt a legfontosabb.

Szerintem ez a nap is tökéletesen sikerült.

Príbeli Dorina

kisanimátor

3. hét 2. nap, Jótettek Fája

A Nap újra felkelt, és a mi napunk is elkezdődött ezen a keddi reggelen. Tibor testvérünk újra megnyitotta a napot egy történettel. Természetesen megint tett fel kérdéseket, hogy a gyerekeket megjutalmazhassa.

Akik bejöttek reggelről az oratóriumba azok megláthatták, hogy a faliújságon valami újdonság van. Egy fa volt az, mégpedig a Jótettek Fája. Erről a fáról viszont hiányoztak a levelek. A leveleket pedig csak úgy lehetett fölrakni, ha írunk rájuk egy-egy jótettet, amit a másikkal csináltunk. Ez a fa a nap végére olyan lombkoronát növesztett, hogy az összes fa megirigyelhette volna. J

A reggeli mozgás után csoportpercek következtek, aminek a végét zene jelezte. Egy kis szabadidő után elkezdődtek a bajnokságok. A kicsik kiütőcskében, a közepesek kosárlabdában a nagyok pedig röplabdában jeleskedhettek. Mind a három sportágban nagyon ügyesen szerepelt az összes csoport. A bajnokságok után ebéd következett.

Fél 2-re érkezett az egyik kislány apukája, egy mentős tiszt, aki egy előadással készült az összes korosztálynak. Szót ejtett a helyes táplálkozástól kezdve a mentőautóban elhelyezkedő tárgyakig.

Az előadás után a gyerekek örömmel futottak a játékoshoz és a labdáshoz, hogy ki tudjanak valamit kölcsönözni. Délután uzsonnáig ismét szabadjáték volt, majd ismét elérkezett a nap vége. Mindig jó látni, ha a kis gyerkőcök jól érzik magukat és nem akarnak hazamenni. J De muszáj lezárni minden napot, hogy másnap újra elkezdődhessen.

Tibor testvér megint egy szép történetet mondott, mint általában, ismét Savio Domonkosról szólt a történet.

Zárásként elbansoltuk a tábor bansát, a Soco Bate Vire-t és az Alvinosat.

A kis táborozók elmentek pihenni, mi, animátorok pedig boldogok voltunk, hogy sikeresen és balesetmentesen lezárhattuk ezt a napot is.

Príbeli Dorina

kisanimátor

YouTube

Elindult YouTube channelünk is, jó pár nagyszerű videót lehet megtekinteni!

http://www.youtube.com/user/bgyanim

3. hét 1. nap, Áj vanagana szíí

Újra felkelt a nap a balassagyarmati oratóriumban a 3. hét első napján 132 gyerekkel. Mindenki újult erővel vághatott bele a mai pörgős napba. Reggelről az animátorok egy kis csoportja közösségi játékokat játszott, majd fél 9 után bans-özönnel örvendeztette meg a kis lelkes emberkéket.

Reggeli tornaként a lányok és fiúk párbajoztak egymás ellen. Nagyon jó kis szöveg erre ( hogy mindenki értse ) az „Áj vanagana szí” kezdetű egyszerű kis mondókaszerűség, amit mindenféle stílusban adtak elő az egymással harcoló felek. Természetesen a lányok erősebbnek bizonyultak, de ezt a fiúk vezetője nem volt képes elfogadni. De hát semmi gond, férfiból van ő is, ezért elfogadtam a téves hitét. J  (aljas rágalom.. és amúgy a fiúk voltak a királyabbak :D - a szerk.)

A reggeli torna után Tibor testvér ismertette a szabályokat és hivatalosan is megnyitotta a tábor 3. hetét. Ismét egy kis történettel nyitott, elmesélte, hogy hogyan is született meg az első oratórium. Hogy a kis Garelli Bertalan, és az első neki megtanított Üdvözlégy Mária által szültetett meg az első oratórium.  Az utána következő kiscsoportos beszélgetések után természetesen erről is beszélgethettek a csoportvezetők, de ahogy körbenéztem, az első csoportbeszélgetésen inkább az ismerkedés ment témaként. Mi is rengeteg ismerkedős játékot játszottunk, hogy a kis csapat összeszokjon. Gyakoroltuk kicsit az indulókat is, amik már tökéletesen mennek az összes csapatnak. Az újak is könnyeden megtanulták a csatakiáltásokat. A délelőtt folyamán jelentkezhettek a kicsik kendő rablós játékra, a közepesek kosárlabdára a nagyok pedig röplabdára. Mindenki nagyon jól érezte magát a bajnokságokon, és teljes erőbedobással „harcoltak”, hiszen a múlt heti pontok egyáltalán nem véglegesek, ezek akár a visszájára is fordulhatnak. Ezek a bajnokságok ebéd után kerültek megrendezésre. Közben ugyanúgy folytak kézműves és teafilter foglalkozások is, mint mindig.

A bajnokságok után az animátorok egy kis csapata kihívást indított a gyerekek felé röplabdában, amit nem tudjuk, hogy ki nyerte, mert miután az egyik kissrác átrúgta a labdát a szomszédba nem figyeltük a pontokat, és a csapat is szétszéledt. Ráadásul csengettek uzsonnára, amit vétek lett volna kihagyni, mert ma a párizsis kenyérhez volt tojás is.

Az uzsonna után a nap zárószava következett, amivel ismét egy tartalmas napot zárhattunk le.

Príbeli Dorina, kisanimátor

2. hét, 5. nap, Julcsa,ha kimegy a piacra...

Egyszer volt, hol nem volt… Élt az 1800-as években egy Bosco Jancsika nevű gyermek, aki 9 éves korában álmodott. Azt álmodta, hogy egy hatalmas réten van, bárányok legelésznek, játszadoznak. Hirtelen viszont farkasokká változtak, elkezdték egymást tépni, szaggatni. Bosco Jancsika szét akarta őket szakítani, hiszen azt tanították neki otthon, hogy nem szabad káromkodni, verekedni. Abban a pillanatban viszont megjelent egy fényes női alak, Szűz Mária, aki elmondta neki, hogy hogyan kell bánni ezekkel a rossz farkasokkal, rossz gyerekekkel. Bosco Jancsika ezután felébredt az álmából és soha nem felejtette el. Már nagyobb korában elment egy templomba, ahol végig sírta az egész misét. Akkor értette meg, hogy mit is jelentett a 9 éves kori álma.

Ezzel a kis történettel nyitotta meg Tibor testvér a második hét zárónapját. Ennek a napnak a témája a barátság volt, a kiscsoportos beszélgetésekben is erről volt szó. Minden csoport átbeszélte, hogy kit nevez rossz, illetve jó barátnak. Miben különbözik egy rossz barát a jó baráttól. Kit nevezünk havernak, és kit nevezünk barátnak? Mi a különbség a haver és a barát között? Milyen jellemzői vannak a havernak, és milyen jellemzői vannak egy barátnak? Ezekre a kérdésekre meglepően jó válaszok érkeztek a gyerekektől.

A közepesek bans bemutatója is a pénteki napra került, ezekkel a bansokkal ébresztettük föl a még alvó gyereksereget. J

Ezen a napon ismét meglátogatott minket a Gyarmati Televízió, rengeteg riportot készítettek a gyerekekkel, ott voltak a nyitószónál is és igyekeztek mindent felvenni kamerával. Az ifjúság nagyon be volt zsongva, mindenki szerepelni akart. Jó volt látni, ahogy a kamera körül mászkálnak.

Kiscsoportos beszélgetések után TWISTER bajnokságok kezdődtek a csoportoknak, ahol mindenki nagyon ügyesen szerepelt. A medvék ismét bravúroztak, hiszen 2 nyereséget is elvihettek. A párducok egyszer nyertek, a farkasok pedig a dobogós 3. helyet vitték el.

Mint már majdnem minden nap, ma is érkeztek hozzánk „sztár vendégek”. Nem is messziről jöttek, a közeli Mohoráról, Demjénné Wincs Eszter Izolda Rózsika, és lánya Demjén Sanci. Megtanították a gyerkőcöknek, hogyan is kell vegyszert főzni pár alapanyagból. Miután megtanulták a bájital főzés csínját-bínját, a kicsik csapatai elmentek ebédelni.

Délután kézműves foglalkozások folytak. Nagyon sok és szép karkötőket, nyakláncokat, kulcstartókat készíthettek a gyerekek akár maguknak, akár ajándéknak. Ugyan úgy, mint minden nap teafilter hajtogatásra is lehetőség volt. A gyerekek ezeket mind nagyon szeretik és nem csak a lányok körében kedvelt foglalatosságok.

A zárószóval Tibor lezárta a második hét péntekét azoknak, akik nem maradtak tovább, és egyben megnyitotta a SzülőiEsten maradottaknak az estét. Az első és második hét képeivel készültünk először is, majd a szülők és gyerekek csocsó- és foci bajnokságokon mérkőzhettek meg.

A bajnokságokon mindenki nagy erőbedobással játszott. A szülők és gyerekek is nagyon élvezték a játékokat.

Ma még egy vendéggel kedveskedtünk a szülőknek és gyerekeknek. Ellátogatott hozzánk a szügyi M.Is.K.A. együttes, és 1 órás koncertben részesülhettek azok,akik itt maradtak. A koncert közben nagyon jó volt a hangulat. Ment a vonatozás, éneklés, hiszen a „nagyon bonyolult” szövegeket is énekelhették a gyerekek. ( Ilyen volt például a : la-la-la-la J )

A koncert után süteménnyel kínáltunk meg mindenkit, majd kint a focipályán egy animátor – gyerek meccset játszottunk pár ott maradt gyerkőccel.

Háromnegyed 9 felé Tibor egy utolsó zárószót mondott, utána pedig mindenki ment tovább a dolgára.

Szerintem ez a hét ismét nagyon jól sikerült. Volt meleg, volt eső, de a gyerekek és mi is nagyon jól éreztük magunkat.

Hétfőn újra találkozunk 132 boldog gyermekarccal!! J

Príbeli Dorina, kisanimátor

2. hét 4. nap, "Szólj Uram,hisz hallja a te szolgád"

A csütörtöki nap is mint a többi bejelentkezéssel indult, és a csapatok kendőinek kiosztásával. Sorra érkeztek a táborozók, akik a ruháik, táskáik leadása után, játékot kölcsönözve, kissé álmosan, de szórakozás utáni vágyakozással rohamozták el az udvart. Mások, akiknek eszükbe sem jutott hogy már "kora"reggel labdázzanak, futkározzanak, az emeleti teremben csocsó mérkőzésbe és pin-pong versenybe kezdtek. Elkövetkezett az Istennel való találkozás pillanata. Szent misére indultunk. Gyönyörű szent beszédet hallhattunk a szalézi rendházfőnöktől, János atyától. Egy Sámuel nevű fiatal fiúról beszélt, aki későn fogant. Anyja hálát adva, az úrnak szentelte fiát. Egy pap mellett szolgált. Az egyik éjjel hívást hallott. " Sámuel, Sámuel...". Azt gondolta hogy a mestere hívja. Át is rohant a szobájába, de ő aludt. Felébresztette de kiderült hogy nem is ő szólította. Ez megismétlődött még három éjjelen, mire a pap rájött a valódi okra. Hívatta a fiút és azt mondta neki. Ha még egyszer hallod hogy valaki hív, mond: " Szólj Uram, mert hallja a te szolgád " Sámuel így is tett, és az Úr szólította meg őt! Később a kis Sámuelből, hatalmas próféta lett. Ezzel a történettel János atya arra utalt, hogy a mai bűnös világban nagyon nehéz egy csendes pillanatot találni amikor is meghallhatjuk Isten szavát. A Szentmise végeztével, egy közös tábori fénykép készült a templomban! (a képeket meglehet tekinteni az oratórium facebook-ján). Az esős idő ellenére nagyon jól szórakoztunk a mise tán, bár többnyire az épület falain belül. Erre mondjuk: " Szórakozni, Isten megbántása nélkül is lehet ". Ezután ebédig szabad foglalkozást kaptak a gyerekek, hogy az újonnan szerzett baráti kapcsolatokat ápolhassák. Mint tudjuk a Szalézi Nyári táborban gyermekes versengés zajlik a párducok, medvék, farkasok, kis, közép, és nagy csapatai között. A bajnokságokra még egy kicsit várnunk kellett mert még előttünk állt az ebéd. A szabad foglalkozás után, felsorakoztak a gyerekek és az Úr angyalát imádkoztuk, amit Tibor, egy óbudai szalézi szerzetes a tábor ideiglenes kormányzója vezetett. Ebéd előtt még egy szuper fellépésnek lehettünk szem és fültanúi. A közepesek bansaikat tökéletesítették, amit kedden Tamara és Dorina segítségével kezdtek készíteteni, tanulni. Kicsik, közepesek, nagyok sorrendben ebédelni indultunk. Mindenki megebédelt és eljött a bajnokságok ideje. A kicsik hatalmasat fociztak Márk vezetésével, a nagyok és a közepesek Flóra és Áron vezetésével torpedóztak. A nagy medvék és a nagy farkasok között holtverseny alakult ki, de végül a farkasok győztek. Az izgalmak és a kimerítő csapatjátékok után ismét mindenki éhes lett és elkezdődött az uzsonna. A segítő szülők és az animátorok felszolgálták a lekváros, mogyorókrémes, vajas, zsíros, hagymás kenyereket. Teli pocakkal búcsúztunk egymástól. Záróima és kendőleadás után még egy utolsó bans-ra is időt szakítottak az animátorok a gyermekek örömére. Így telt a csütörtöki napunk a szalézi nyári táborban, és reméljük hogy a hátralévő idő is ilyen kellemes lesz, mint ez a szép nap volt.

Bógár Zsolt, segítő

2. hét 3. nap – Csodálkozz a világra

A mai napon az oratóriumból felpakolt és Patvarcig meg sem állt. Két busz vitte a kicsiket és azokat, akik inkább választották a buszt a bicikli helyett. De azért nem volt hiány azokból sem, akik két keréken vágtak neki az útnak. Az első színhely a templom előtt volt, ahol a patvarci nénik kedves mosollyal az arcukon, és általuk sütött friss bundás kenyérrel várták a gyerekeket. A mai napban nagy szerepe volt a csodálkozásnak és ráfektettük a hangsúlyt hogy a gyerekek minél jobban elsajátítsák a csodálkozás „művészetét”. A továbbiakban érkezett egy vendégünk egyenesen Franciaországból, Josef személyében. Ezután következett a reggeli ima, amit a templomban hallgattak végig a gyerekek. Ezután nekivágtunk és kb. 5 perc séta után eljutottunk oda ahol végleg letelepedtünk. Itt közösen játszottak a gyerekek és felderítették a terepet. A táborozók nagyon jól érezték magukat, szinte soha nem unatkozott senki. Gyorsan telt az idő ezáltal nagyon hamar elérkezett az akadályverseny időpontja. A hét állomáson izgalmas feladatokat kellet végrehajtaniuk a csapatoknak. Minden állomáson jelen volt a csodálkozás, hiszen néha a legkisebb, legjelentéktelenebb dolgokra is rá lehet csodálkozni. Egész Patvarc a medvék, a párducok és a farkasok indulóitól zengett. A csapatok a végére teljesen belejöttek és kivétel nélkül mindenki rácsodált a radírgumira, egy kődarabra vagy akár egy szál gyufára is. Voltak nagyon engedékeny, de persze nagyon szigorú állomásvezető, akik nem spórolt a pontlevonásokkal.  Az akadályversenyben minden korosztály teljes erőbedobással ált neki a kihívásoknak. A közepeseknél és a nagyoknál a medvék bizonyultak a legjobbnak, míg a kicsiknél a farkasok győzedelmeskedtek, de ott volt a nyomukban a többi csapat is. Ezek után a táborozók métáztak fociztak játszottak. A legkisebbek ellátogattak a közelben lévő játszótérre, amit nemrég építettek. A különböző játékokat nemcsak a kicsik, de a nagyobbak, sőt még néhány animátor is élvezte. Hiába szeretett volna mindenki tovább játszani, indulni kellet, mert várt ránk a süti és a palacsinta a templomnál a vendégváró nénik jóvoltából. A gyors összepakolás után már mindenki csak süteményre vágyott, amivel hamarosan mindenki megtömhette a hasát. Ezután egy gyors imával és a búcsúzkodással zártuk patvarci látogatásunkat. A hazafelé úton az időjárás a buszosoknak kedvezett mivel leszakadt az ég. Szerencsére az összes biciklis épségben megérkezett az oratóriumba. A gyerekek kelőképpen kifáradtak, de tudtuk, hogy holnap reggel ugyanakkora energiával lépnek majd be az oratórium ajtaján. Ma is egy izgalmas és persze csodálkozásokban gazdag napot hagytunk magunk után.

Telek Dorottya, kisanimátor

SzülőiEst - Július 1, Péntek 16:00-21:00

2. hét 2. nap, Nincs megállás, zakatol tovább a „dzsungel expressz”!

A mai napot is egy közös imával nyitottuk, amiben egy bicikli is igen fontos szerephez jutott. A nap témája a közösség volt, amit Tibor testvér a bicikli kerekével érzékeltetett. Érdekes hasonlat, de találó: a küllők voltak a közösség tagjai, a tengely pedig a tagok közti közös pont (ez lehet egy csapatvezető animátor, egy közös cél...). Ha küllők megfelelően állnak, akkor gond nélkül halad a kerékpár. Viszont ha csak egy is elmozdul a helyéről, már akadályokba ütközik a haladás.

A kiscsoportos beszélgetésen is a közösség volt a fő téma. Beszélgettünk róla, ki milyen csoporthoz tartozik; miért fontos az a társaság; milyen egy jó és egy rossz közösség; és hogy mit adunk fel, hogy valahova tartozhassunk. A téma boncolgatása után, mindenkinek az volt a feladata, hogy körberajzolja saját kezét egy papírra, majd a mintát kiszínezze és kivágja. Ezeknek a „mancsoknak” a zárószónál volt szerepük, de még nem árulom el, hogy mi...

Ezután következtek a bajnokságok. Balu, a medve mondta el, kinek mi lesz a feladata. A kicsik összemérhették csocsó és pingpong tudásukat; a közepes csapatok saját bansot készítettek, amit majd elő is adnak a hét folyamán. A nagyok pedig egy vakvezetés nevű játékban vettek részt. Az volt a feladatuk, hogy a csapatukból egy embert válasszanak, aki majd végigvezeti őket egy akadálypályán, úgy hogy a csapat többi tagjának be van kötve a szeme. Bújtak madzag alatt, lőttek kapura, dobtak az „óriás sárga dobókockával” és szlalomoztak a bóják körül. Délután az ÁNTSZ előadását hallgatták meg a közepesek és a kicsik a hobbiállatok tartásáról. Lehetett gyöngyöt fűzni, aminek sokan örültek, hiszen ez a tábor kedvenc kézműves foglalkozása (nem csak lányok között!).

Az uzsonnaosztás után lassan elérkezett ismét a búcsú pillanata. A  részeredmények kihirdetése és az ima után, a zárszó alkalmával kaptak szerepet a csoportperceken készített „mancsok”. Az összes gyerek és animátor által rajzolt kezet egy hosszú madzagra fűztük fel, ezzel jelképezve a közösséghez való tartozásunkat. Fantasztikus volt látni több, mint 120 színes papírkezet együtt. A zárszóban még egy jelkép megjelent: a hurkapálcika. Egy darab pálca könnyen eltörik, sokat azonban nehezebb kettétörni. Ez azt szimbolizálta, hogy magányosan könnyebben sérülhetünk, gyengébbek vagyunk, de a közösségben van, aki segít, aki megvéd, erősebbek vagyunk. Na meg a hangunk is erősebb, ha közösségben vagyunk, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a naponta többször felcsendülő csapatindulók... :) A mozgalmas napot megint egy közös banssal fejeztük be. Remélem, hozzám hasonlóan, mindenki jól érezte magát ma is.

Gáborik Flóra, animátor

2. hét 1. nap, ||: Újra itt van :|| a nagy csapat!

Újra elindult és megkezdődött a második hét első napja a tábornak. Szerencsére ismét jó idővel kezdhettünk és reméljük folytatjuk is.

A kis vadócok már könnyebben eligazodtak az oratóriumban, már felszabadultabban játszottak, mint első héten. Az „új” gyerekek is könnyen beilleszkedtek a már összeszokott csapatokba.

8 óra 45 perckor hivatalosan is megnyitottuk a 2. hetet egy nyitó színdarab,reggeli mozgás és ima kíséretében. A színdarabban kiderült, mi is lesz Maugli további sorsa. Kíváncsi volt, hogyan is került a farkasok családjába, ezért megkérte őket, hogy meséljék el neki.

A reggeli ima ma sem volt szokványos. Egy újabb szalézi látogatott el hozzánk, Fülöp Tibor, ő nem csak egy napra jött hozzánk, hanem az egész hétre érkezett, hogy együtt még jobban érezhessük magunkat. A gyerekek is az első pillanattól fogva nem idegenként tekintettek rá, hanem mint kedves animátorra, akivel lehet ugyan úgy játszani, bansolni segít a bajban.

Az első csoportbeszélgetés – úgy, mint első héten – forgó rendszerben folytak le. A kicsik plakátot készítettek, a közepesek ismételhették az indulót, szabályzatot olvastunk fel nekik és játszottunk, a nagyok pedig dzsungel-várat építhettek. Ezek a kiscsoportos tevékenységek 20 percenként váltakoztak, amit egy csengővel jeleztünk. Ezeket a foglalkozásokat nagyon élvezték a kis emberek, talán még jobban, mint az első héten.

A kiscsoportos forgórendszeres beszélgetések után szabad program következett. Újra előkertültek a gólyalábak, labdák, ugrókötelek és hullahopp karikák, a Rizikó, Mancala és mindenféle játék, amivel a gyerekek erőszeretettel játszanak.

Közben az udvaron bansolgattunk, az örök kedvenceket, na és persze a régi nagy kedvenceket is, mert hát azokról sem szabad megfeledkeznünk.

Ebéd előtt közösen elimádkoztuk az Úrangyalát, utána pedig Tibor testvértől egy rövidke történetet hallgathattunk meg. Savio Szent Domonkos életéből hallhattunk egy érdekes történetet. Don Bosco a születésnapjára megajándékozta az oratóriumba járó gyerekeket. Mindenkinek adott egy cetlit,amire ráírhatták a vágyaikat, azokat a dolgokat, amiket szerettek volna a világon a legjobban. Mindenki olyat írt, hogy 1 kg csokoládé, combig érő csizma. Ám de volt egy gyermek, Savio Domonkos, aki azt írta a cetlijére, hogy szent akar lenni. Don Bosco erre felfigyelt, hiszen ő volt az egyetlen, aki nem földi dolgot kért tőle. Don Bosco 3 dolgot mondott neki válaszol: legyen vidám, imádkozzon és teljesítse a suliban a kötelességeit és tegyen mindenkivel jót. Ez a 3 dolog vezette Savio Szent Domonkost a szenté válásához.  A kérdésekre jól válaszoló gyerekek másnap egy kis ajándékban részesülhettek. A történet után a kis csoportosok elindultak ebédelni, addig a közepeseknek és a nagyoknak szabadprogram volt.

A nap további részében a gyerekek kívánságára nagyon sokat bansoltunk. Már ők maguk kérik, és szívesen is mutatják a többieknek, ami hatalmas öröm számunkra, hogy ennyire tetszenek nekik a bansok, és ki mernek állni több ember elé. Reményeink szerint, majd animátorok is szeretnének lenni, hiszen mindig jól jön az utánpótlás. J

A hétfő délután is gyorsan elrepült, alig vettük észre. Uzsonnára vajas és lekváros kenyereket szolgáltunk a gyerkőcöknek. Miután mindenkinek leülepedett a 10. vajaslekváros kenyér is, megkezdtük a búcsú köszöntést.

Tibor testvér tartotta a záróimát. A gyerekek oda vannak érte, az összes szavát figyelik. Ugyan úgy,mint délben, Savio Szent Domonkosról beszélt, kérdéseket tett föl, a jól válaszolok szintén ajándékot kaphattak másnap.

Egy napzáró banssal köszöntünk el a hétfőtől, remélve a gyerekek lelkesedése másnapra sem lankad le.

Megint egy jó napot hagyhattunk magunk mögött. Éljen a fiatalság!

Príbeli Dorina

kisanimátor

1. hét 5. nap, A vég

 - Animátorok hangja berekedve…

- Gyerekek egyre jobban felpezsdülve…

- Gyorsan elrepülő percek…

Minden azt bizonyítja, hogy ma PÉNTEK van. Ez a nap az első hét zárónapja volt, ami egyesek számára a tábor végét jelenti, mások pedig még folytatják.

Az egyik kedves óbudai atya, Vitális Gábor atya, látogatott el hozzánk ezen a napon mindenki nagy örömére.

Reggelről a nagyok bansára ébredhettünk fel, amik szintén pontozva lettek. Mind a három bans kimondottan jóra sikerült, ám a pontozásnál mégis a legkiemelkedőbb a Nagy Medvék csapatáé lett. Ők a Balu Kapitány főcímdalára alkották meg a színvonalas produkciójukat. A bansok bemutatása után kiscsoportos beszélgetésekre vonultak el a csoportok, ahol a különböző bajnokságokra – ötödölő, sakk, dekázás és mankala – iratkozhattak fel a gyerekek, és egy történetet hallhattak, mégpedig azt, amikor Don Bosco megalapítja az oratóriumot Garelli Bertalan által. Ezt a történetet a közepesek és a nagyok színdarab formájában előadták különböző stílusban. Volt idegen nyelven, rockosan, horrorosan, népiesen… Az összes előadás nagy sikert aratott a kicsik és nagyok körében egyaránt.

A színdarabok megtekintése után a kis csoportok elindultak kézmosás után ebédelni. Közben már elkezdődtek a bajnokságok,ahol az összes csapatból a tagok kiemelkedően teljesítettek,s ezzel értékes pontokat szerezhettek a csapatuknak.

Voltak csapatos feladatok is, ilyen volt például a szívószállal – buborékfújós – karikán átmenő – bubis – feladat J amit mindenki nagyon élvezett.

A nap további részében még a bajnokságok folytak, közben az udvaron több animátorral és lelkes gyerekekkel bansoltunk. Személyes kedvencük az Olaszországból hozott CHE BELLO, az ALVIN-os, a SOCO, BATE, VIRE és ahogy csak mi hívjuk: „ A BAJOR SÖR-TÁNC” J

Akik esetleg nem akartak bansolni, vagy nem volt semmilyen bajnokságuk sem, azok a kézműves terembe mehettek, ahol csodaszép karkötőket, nyakláncokat, egereket és különféle állatokat készíthettek a gyerekek az animátorok segítségével. DE! akik még gyöngyözni se szerettek volna, azok a nagyteremben érezhették magukat otthon a teafilter-hajtogatással, hiszen pompás virágokat hajtogattak és ragasztottak papírra, amit haza is vihettek a gyerekek.

Negyed 4-kor uzsonnát osztottunk,amit a fiatalok már nagyon vártak, hiszen most nutellás kenyerekkel leptük meg őket. Az uzsonna után még játszhattak a fiatalok Gábor atya vezetésével. De lassacskán elérkezett a búcsú pillanata.

Gábor atya „jóéjszakátjával” köszönhettünk el az első hét utolsó napját ól. A jóéjszakátjában Gábor atya Aladdinról mesélt a gyerekeknek. Aladdin is olyan gyerek, mint mi, keresi a kalandokat, nem szeret suliba járni… egy napon Jafarral megegyezett, hogy megszerzi neki a csodalámpás, hiszen a barlangba csak Aladdin mehetett be. Aladdin le is ment a lámpásért, megtalálta, megdörzsölte és egy Dzsin szállt ki belőle. Lehetett 3 kívánsága Aladdinnak… Nekünk is van egy „Dzsinünk” , igaz, nem csodalámpásban kell keresni,hanem odafönt. Az Isten az,aki teljesítni a kívánságainkat, ő segít megtalálni a saját boldogságunkat,ha engedjük,hogy segítsen. Ezzel a szép gondolattal búcsúztatta el a pénteki napot Gábor atya.

Ezután az eredményhirdetés következett, ahol Flóra elmondta a kisbajnokságok eredményeit, mindenegyes kimondott helyezés után hatalmas üdvrivalgások törtek ki, de hiszen ez érthető is. Örültünk a saját magunk elért helyezésnek és örültünk a mások elért helyezésének is. A még nem végleges sorrend: 1. PÁRDUCOK 2. MEDVÉK 3. FARKASOK. Semmi nincsen még veszve, hiszen a GÁLA ESTIG még akár ez a fordítottjára is változhat.

Az első hét utolsó napjának alkalmából eltáncoltunk a CHE BELLO-t és az ALVIN-osat és mindenki ment haza pihenni.

Szerintem ez az első hét minden fiatalt és animátort feltöltött, mind testileg mind lelkileg egyaránt. A hétvégén mindenki kipiheni magát,  hogy jövő héten újult erővel vághassunk bele a következő hétbe.

Príbeli Dorina

kisanimátor

Che bello!

Animátorok a negyedik nap után:)

1. hét 4. nap, A "misés nap"

A Szalézi Nyári oratórium 4. napja, a „misés nap” a reggeli gyülekező, és szabad játék után szentmisével folytatódott, ahol együtt ünnepeltük az Eucharistiát és a már ismert, jól begyakorolt énekek mellett újakkal is találkoztak a gyerekek. Mindezt bans követte, a vérbeli táncosok már kedvenc zenéiket kérték. Ezen a napon is volt színdarab, melyben Bagira, Balu, és Farkas anyó igyekezett rávenni az igen-igen mosdatlan Mauglit a fürdésre. Sajnos nem jártak sikerrel, így az előző napi fárasztó kirándulás után is „talpon álló” 109 táborozó gyerek segítségét kérték. 


Az ezt követő finom ebéd után pedig a gyerekek csatakiáltásukat harsogva neki is láttak a feladatnak. Mivel a hét elején hazánk fölött viharos széllel átvonuló hidegfront utáni derült, napos, és mindenek előtt forró idő kedvezett a vizes-lufis röplabda játszásának ezért a párducok, a medvék és a farkasok ebben mérték össze az erejüket (egymással és az animátorokkal is J ). A művészi hajlamokkal rendelkező gyerekek ezen a napon gipszfestéssel mutathatták meg tehetségüket, és a már jól ismert pólófestésre is sor került. A tikkadt táborlakókat ma is, mint mindig frissítő limonádé és tea várta. Az uzsonnát záróima, és búcsúzás követte.

Sokcsevits Balázs, animátor

1. hét 3. nap, Egy nap Szécsényben

A mai nap szerda volt, azaz ahogy a tapasztaltabb táborozók tudják: kirándulásnap. Idén az első héten Szécsénybe vezetett az utunk a magyar vasutak egyik legrégebbi ismerősével, egy három vagonos Piroskával.

Miután megérkeztünk Szécsénybe a napot egy közös imával nyitottuk ahol elénekeltük a tábor himnuszát is. Ezután indult először a párducok csapata, majd a medvék csapata, végül a farkasok csapata az itt megrendezett akadályversenyre. Az akadályverseny 5 különböző állomásból állt amelyek a gyerekek ügyességét tették próbára minden korosztályban.

Az akadályverseny a szécsényi várparkban ért véget ahol aztán letáboroztunk. A nap közös és egyéni játékokkal telt. Személy szerint nekem legjobban a kötélhúzás valamint az „adj király katonát” játék tetszett a legjobban, de a gyerekek élvezték még a délután megrendezett számháborút is amelyben a párducok csapata győzött. A nap végére mindannyian kellőképpen kifáradva visszagyalogoltunk a vasútállomásra majd vonattal visszajöttünk ahol a gyerekeket szüleik, minket, animátorokat pedig a megbeszélés várt.

Kovács Fülöp László Albus Percival Perselus Márton

Kisanimátor, Balu és nindzsa

1. hét 2. nap, A pókok támadása

Újra felkelt a nap, a Szalézi Nyári Oratórium ismét kinyitotta kapuit és megint megtelt vidáman csillogó gyermekarcokkal. A napot közös imával és énekléssel kezdtük, majd a reggeli mozgással folytattuk, egy bans formájában, ami óriási lelkesedéssel töltötte el a gyerekeket.

Mivel a tábor témája a Dzsungel könyve című rajzfilm, az első hété pedig – ezen belül is – Maugli befogadása a dzsungelbe. Ezért az animátorok egy rövid színdarabbal készültek. A farkasok odamentek Mauglihoz, és rácsodálkoztak, hogy milyen vékony és még a nyers húst sem hajlandó megenni, csak a gyümölcsöt. De eközben a farkasok háta mögött a pókok megpróbálták elcsenni a gyümölcsöt, amit Maugli összegyűjtött magának. Ő ezt látta, de mivel nem tud beszélni, csak mutogatni tudott a farkasoknak, de ők ezt nem értettek, így a pókok sikeresen megszerezték gyümölcsöt. Hogy ezeket visszaszerezzék Maugli számára, a kicsi csoportoknak pókfociban kellett jeleskedniük, a közepesek pedig Activity-t játszottak, hogy könnyebben meg tudják értetni magukat Mauglival. A nagyok csoportonként 1-1 új bansot találtak ki, amit csütörtökön egy újabb verseny keretében bemutathatnak.

Ezen a napon volt az első kiscsoportos beszélgetés is, amelyen 2 képet kaptak a gyerekek, és ezeket kellett összehasonlítaniuk. Az egyiken Maugli volt látható, amint magányosan ül a dzsungelben, és nincs kivel játszania, pedig szívesen szórakozna. A másik képen pedig szintén egy fiatal fiú volt látható, aki – annak ellenére, hogy lett volna kivel játszania, mert közösségben élt – a telefonjával játszott. A csoportpercek után két csoport tagjai is elmondták, hogy mire jutottak az összehasonlításban.

A nap végén szintén imával és énekkel búcsúztunk, és mindenki – animátorok és gyerekek egyaránt - a következő naphoz fűződő új reményekkel tért haza a táborból.

Rostás Tamara,

kisanimátor

(további képek az oratórium facebook profilján)

1. hét 1. nap, Indul a tábor!

  2011. június 20-án újra kinyitotta kapuit minden kicsi és nagy gyermek számára. Idén A dzsungel könyve a tábor témája,melyre a kisanimátorok és animátorok lázasan készültek az előkészítő napokban. Rengeteg programmal, játékkal, színdarabocskákkal és új bansokkal akartuk meglepni a gyerekeket.

Mint már említettem, A dzsungel könyve volt a téma,ezért 3 csapatra osztódtak a fiatalok: Medvék, Farkasok és Párducok. Az ifjú vadórzók megérkezésükkor megkapták a saját kártyájukat, ezzel kölcsönözhetnek különböző játékokat. Mikor beértek az ajtón, már akkor nagyon sok vadóc tekintete felcsillant, mikor meglátta a földön található lábnyomokat, melyek a saját bázisukhoz vezettek. A bázisuknál megkapták a kendőjüket és már mehettek is kipróbálni azt a sok játékot, amivel rendelkezünk.

Ha még nem ébredtek volna eléggé fel, egy animátor társammal betanítottuk nekik a legújabb bansot a focipályán. Előszörre kicsit nehezen ment, de a végére teljesen belejöttek. Egy közös imával folytattuk a napunkat. Itt csendült fel először a tábor himnusza, „Csak Jézusnak szolgálok…”. Miközben a kicsik lelkileg készültek fel a nap további részére, addig az animátorok egy kisebb csapata a színdarabon dolgoztak. Farkas anyó és Farkas apó már felállt a színpadra. A gyerekek még mindig háttal voltak nekünk. Mikor megszólaltak a dzsungel-hangok… és mikor meglátták a szőrös farkas-animátorokat a színpadon, mint egy mágnes, úgy vonzódtak le a nagypályáról a színpad elé. 
Maugli megtalálását és felnevelését és a falkába való befogadását játszottuk el nagy sikerrel. Ezután forgó színpad szerűen folytak tovább az események. A nagyobbak zászlót festettek, a közepesek a csatakiáltásukat tanulták, a kicsik pedig tovább díszíthették a bázisukat, közben kifestőztek és Don Bosco életéből hallhattak történeteket. Tizenöt perc után egy dobszóra forgásra került a sor. Ekkor a közepesek mentek zászlót festeni, a nagyok bázist díszíteni és a kicsik indulózni. Dobszóra megint forogtak, így minden csapat volt minden helyen. Az összes csapat büszke lehet magára, hisz csapatonként 3 mesteri zászlót, 3 tökéletes indulót és 3 fantasztikusan a környezetbe olvadó és az állatra jellemző bázist sikerült megalkotniuk.

Délig szabad program volt. Csak annyi volt a kötött, hogy aznap minden csapatnak kincses ládát kellett készíteniük, amik a csapatuknak pontot jelentettek.

Délben elindultak a kispárducok, kismedvék és kisfarkasok ebédelni, hogy legyen még erejük délután is szórakozni. Utánuk a közepes csoport és a nagy csoport. Az akció csoport lelkesen segített az ebéd kiosztásában is. A délután folyamán levetítettük a fiataloknak a Disney Dzsungel könyvét. Ez nem volt kötött, az nézte meg, aki szerette volna.

A nap második felében kötetlenül játszhattak és szaladgálhattak a gyerkőcök. Közben bansokat tanítottunk nekik. Akár kérhettek is számot, hogy melyiket szeretnék…és mi tagadás… jöttek is elég sokszor.

Fél négy órakor uzsonnát osztottunk. Szerencsére a sok adomány (kenyér, lekvár, vaj, nutella, zsír) lehetővé teszi, hogy annyi kenyeret tudjunk adni a gyerekeknek, amennyit meg bírnak enni.

Uzsonna után egy búcsú ima volt, majd a kendőleadás. Minden csoport a saját kijelölt csapatvezetőjénél adja le a kendőket.

Egy utolsó csatakiáltást még az összes csapat ordibált, majd kifelé menet megkapták a tábor pólójukat.

Véleményem szerint az első nap nagyon jól sikerült, az idő is szép volt, pont kellemes. A kis vadócok is jól érezték magukat, az animátorok is, segítők is. Kezdésnek ennél jobb nap nem is lehetett volna, de ez csak a gyerekeknek köszönhető, hiszen nélkülük létre se jöhetett volna ez a tábor.

Remélem jövőre is ilyen klasszul fog sikerülni az első nap!

Príbeli Dorina

kisanimátor

(további képek az oratórium facebook profilján)

Végre itt a tábor!