Újra elindult és megkezdődött a második hét első napja a tábornak. Szerencsére ismét jó idővel kezdhettünk és reméljük folytatjuk is. A kis vadócok már könnyebben eligazodtak az oratóriumban, már felszabadultabban játszottak, mint első héten. Az „új” gyerekek is könnyen beilleszkedtek a már összeszokott csapatokba.
8 óra 45 perckor hivatalosan is megnyitottuk a 2. hetet egy nyitó színdarab,reggeli mozgás és ima kíséretében. A színdarabban kiderült, mi is lesz Maugli további sorsa. Kíváncsi volt, hogyan is került a farkasok családjába, ezért megkérte őket, hogy meséljék el neki.
A reggeli ima ma sem volt szokványos. Egy újabb szalézi látogatott el hozzánk, Fülöp Tibor, ő nem csak egy napra jött hozzánk, hanem az egész hétre érkezett, hogy együtt még jobban érezhessük magunkat. A gyerekek is az első pillanattól fogva nem idegenként tekintettek rá, hanem mint kedves animátorra, akivel lehet ugyan úgy játszani, bansolni segít a bajban.Az első csoportbeszélgetés – úgy, mint első héten – forgó rendszerben folytak le. A kicsik plakátot készítettek, a közepesek ismételhették az indulót, szabályzatot olvastunk fel nekik és játszottunk, a nagyok pedig dzsungel-várat építhettek. Ezek a kiscsoportos tevékenységek 20 percenként váltakoztak, amit egy csengővel jeleztünk. Ezeket a foglalkozásokat nagyon élvezték a kis emberek, talán még jobban, mint az első héten.
A kiscsoportos forgórendszeres beszélgetések után szabad program következett. Újra előkertültek a gólyalábak, labdák, ugrókötelek és hullahopp karikák, a Rizikó, Mancala és mindenféle játék, amivel a gyerekek erőszeretettel játszanak.
Közben az udvaron bansolgattunk, az örök kedvenceket, na és persze a régi nagy kedvenceket is, mert hát azokról sem szabad megfeledkeznünk.
Ebéd előtt közösen elimádkoztuk az Úrangyalát, utána pedig Tibor testvértől egy rövidke történetet hallgathattunk meg. Savio Szent Domonkos életéből hallhattunk egy érdekes történetet. Don Bosco a születésnapjára megajándékozta az oratóriumba járó gyerekeket. Mindenkinek adott egy cetlit,amire ráírhatták a vágyaikat, azokat a dolgokat, amiket szerettek volna a világon a legjobban. Mindenki olyat írt, hogy 1 kg csokoládé, combig érő csizma. Ám de volt egy gyermek, Savio Domonkos, aki azt írta a cetlijére, hogy szent akar lenni. Don Bosco erre felfigyelt, hiszen ő volt az egyetlen, aki nem földi dolgot kért tőle. Don Bosco 3 dolgot mondott neki válaszol: legyen vidám, imádkozzon és teljesítse a suliban a kötelességeit és tegyen mindenkivel jót. Ez a 3 dolog vezette Savio Szent Domonkost a szenté válásához. A kérdésekre jól válaszoló gyerekek másnap egy kis ajándékban részesülhettek. A történet után a kis csoportosok elindultak ebédelni, addig a közepeseknek és a nagyoknak szabadprogram volt.
A nap további részében a gyerekek kívánságára nagyon sokat bansoltunk. Már ők maguk kérik, és szívesen is mutatják a többieknek, ami hatalmas öröm számunkra, hogy ennyire tetszenek nekik a bansok, és ki mernek állni több ember elé. Reményeink szerint, majd animátorok is szeretnének lenni, hiszen mindig jól jön az utánpótlás. J A hétfő délután is gyorsan elrepült, alig vettük észre. Uzsonnára vajas és lekváros kenyereket szolgáltunk a gyerkőcöknek. Miután mindenkinek leülepedett a 10. vajaslekváros kenyér is, megkezdtük a búcsú köszöntést.
Tibor testvér tartotta a záróimát. A gyerekek oda vannak érte, az összes szavát figyelik. Ugyan úgy,mint délben, Savio Szent Domonkosról beszélt, kérdéseket tett föl, a jól válaszolok szintén ajándékot kaphattak másnap.
Egy napzáró banssal köszöntünk el a hétfőtől, remélve a gyerekek lelkesedése másnapra sem lankad le.
Megint egy jó napot hagyhattunk magunk mögött. Éljen a fiatalság!
Príbeli Dorina
kisanimátor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése