A mai napot is egy közös imával nyitottuk, amiben egy bicikli is igen fontos szerephez jutott. A nap témája a közösség volt, amit Tibor testvér a bicikli kerekével érzékeltetett. Érdekes hasonlat, de találó: a küllők voltak a közösség tagjai, a tengely pedig a tagok közti közös pont (ez lehet egy csapatvezető animátor, egy közös cél...). Ha küllők megfelelően állnak, akkor gond nélkül halad a kerékpár. Viszont ha csak egy is elmozdul a helyéről, már akadályokba ütközik a haladás. A kiscsoportos beszélgetésen is a közösség volt a fő téma. Beszélgettünk róla, ki milyen csoporthoz tartozik; miért fontos az a társaság; milyen egy jó és egy rossz közösség; és hogy mit adunk fel, hogy valahova tartozhassunk. A téma boncolgatása után, mindenkinek az volt a feladata, hogy körberajzolja saját kezét egy papírra, majd a mintát kiszínezze és kivágja. Ezeknek a „mancsoknak” a zárószónál volt szerepük, de még nem árulom el, hogy mi...
Ezután következtek a bajnokságok. Balu, a medve mondta el, kinek mi lesz a feladata. A kicsik összemérhették csocsó és pingpong tudásukat; a közepes csapatok saját bansot készítettek, amit majd elő is adnak a hét folyamán. A nagyok pedig egy vakvezetés nevű játékban vettek részt. Az volt a feladatuk, hogy a csapatukból egy embert válasszanak, aki majd végigvezeti őket egy akadálypályán, úgy hogy a csapat többi tagjának be van kötve a szeme. Bújtak madzag alatt, lőttek kapura, dobtak az „óriás sárga dobókockával” és szlalomoztak a bóják körül. Délután az ÁNTSZ előadását hallgatták meg a közepesek és a kicsik a hobbiállatok tartásáról. Lehetett gyöngyöt fűzni, aminek sokan örültek, hiszen ez a tábor kedvenc kézműves foglalkozása (nem csak lányok között!).
Az uzsonnaosztás után lassan elérkezett ismét a búcsú pillanata. A részeredmények kihirdetése és az ima után, a zárszó alkalmával kaptak szerepet a csoportperceken készített „mancsok”. Az összes gyerek és animátor által rajzolt kezet egy hosszú madzagra fűztük fel, ezzel jelképezve a közösséghez való tartozásunkat. Fantasztikus volt látni több, mint 120 színes papírkezet együtt. A zárszóban még egy jelkép megjelent: a hurkapálcika. Egy darab pálca könnyen eltörik, sokat azonban nehezebb kettétörni. Ez azt szimbolizálta, hogy magányosan könnyebben sérülhetünk, gyengébbek vagyunk, de a közösségben van, aki segít, aki megvéd, erősebbek vagyunk. Na meg a hangunk is erősebb, ha közösségben vagyunk, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a naponta többször felcsendülő csapatindulók... :) A mozgalmas napot megint egy közös banssal fejeztük be. Remélem, hozzám hasonlóan, mindenki jól érezte magát ma is.Gáborik Flóra, animátor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése