SzülőiEst - Július 1, Péntek 16:00-21:00

2. hét 2. nap, Nincs megállás, zakatol tovább a „dzsungel expressz”!

A mai napot is egy közös imával nyitottuk, amiben egy bicikli is igen fontos szerephez jutott. A nap témája a közösség volt, amit Tibor testvér a bicikli kerekével érzékeltetett. Érdekes hasonlat, de találó: a küllők voltak a közösség tagjai, a tengely pedig a tagok közti közös pont (ez lehet egy csapatvezető animátor, egy közös cél...). Ha küllők megfelelően állnak, akkor gond nélkül halad a kerékpár. Viszont ha csak egy is elmozdul a helyéről, már akadályokba ütközik a haladás.

A kiscsoportos beszélgetésen is a közösség volt a fő téma. Beszélgettünk róla, ki milyen csoporthoz tartozik; miért fontos az a társaság; milyen egy jó és egy rossz közösség; és hogy mit adunk fel, hogy valahova tartozhassunk. A téma boncolgatása után, mindenkinek az volt a feladata, hogy körberajzolja saját kezét egy papírra, majd a mintát kiszínezze és kivágja. Ezeknek a „mancsoknak” a zárószónál volt szerepük, de még nem árulom el, hogy mi...

Ezután következtek a bajnokságok. Balu, a medve mondta el, kinek mi lesz a feladata. A kicsik összemérhették csocsó és pingpong tudásukat; a közepes csapatok saját bansot készítettek, amit majd elő is adnak a hét folyamán. A nagyok pedig egy vakvezetés nevű játékban vettek részt. Az volt a feladatuk, hogy a csapatukból egy embert válasszanak, aki majd végigvezeti őket egy akadálypályán, úgy hogy a csapat többi tagjának be van kötve a szeme. Bújtak madzag alatt, lőttek kapura, dobtak az „óriás sárga dobókockával” és szlalomoztak a bóják körül. Délután az ÁNTSZ előadását hallgatták meg a közepesek és a kicsik a hobbiállatok tartásáról. Lehetett gyöngyöt fűzni, aminek sokan örültek, hiszen ez a tábor kedvenc kézműves foglalkozása (nem csak lányok között!).

Az uzsonnaosztás után lassan elérkezett ismét a búcsú pillanata. A  részeredmények kihirdetése és az ima után, a zárszó alkalmával kaptak szerepet a csoportperceken készített „mancsok”. Az összes gyerek és animátor által rajzolt kezet egy hosszú madzagra fűztük fel, ezzel jelképezve a közösséghez való tartozásunkat. Fantasztikus volt látni több, mint 120 színes papírkezet együtt. A zárszóban még egy jelkép megjelent: a hurkapálcika. Egy darab pálca könnyen eltörik, sokat azonban nehezebb kettétörni. Ez azt szimbolizálta, hogy magányosan könnyebben sérülhetünk, gyengébbek vagyunk, de a közösségben van, aki segít, aki megvéd, erősebbek vagyunk. Na meg a hangunk is erősebb, ha közösségben vagyunk, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a naponta többször felcsendülő csapatindulók... :) A mozgalmas napot megint egy közös banssal fejeztük be. Remélem, hozzám hasonlóan, mindenki jól érezte magát ma is.

Gáborik Flóra, animátor

2. hét 1. nap, ||: Újra itt van :|| a nagy csapat!

Újra elindult és megkezdődött a második hét első napja a tábornak. Szerencsére ismét jó idővel kezdhettünk és reméljük folytatjuk is.

A kis vadócok már könnyebben eligazodtak az oratóriumban, már felszabadultabban játszottak, mint első héten. Az „új” gyerekek is könnyen beilleszkedtek a már összeszokott csapatokba.

8 óra 45 perckor hivatalosan is megnyitottuk a 2. hetet egy nyitó színdarab,reggeli mozgás és ima kíséretében. A színdarabban kiderült, mi is lesz Maugli további sorsa. Kíváncsi volt, hogyan is került a farkasok családjába, ezért megkérte őket, hogy meséljék el neki.

A reggeli ima ma sem volt szokványos. Egy újabb szalézi látogatott el hozzánk, Fülöp Tibor, ő nem csak egy napra jött hozzánk, hanem az egész hétre érkezett, hogy együtt még jobban érezhessük magunkat. A gyerekek is az első pillanattól fogva nem idegenként tekintettek rá, hanem mint kedves animátorra, akivel lehet ugyan úgy játszani, bansolni segít a bajban.

Az első csoportbeszélgetés – úgy, mint első héten – forgó rendszerben folytak le. A kicsik plakátot készítettek, a közepesek ismételhették az indulót, szabályzatot olvastunk fel nekik és játszottunk, a nagyok pedig dzsungel-várat építhettek. Ezek a kiscsoportos tevékenységek 20 percenként váltakoztak, amit egy csengővel jeleztünk. Ezeket a foglalkozásokat nagyon élvezték a kis emberek, talán még jobban, mint az első héten.

A kiscsoportos forgórendszeres beszélgetések után szabad program következett. Újra előkertültek a gólyalábak, labdák, ugrókötelek és hullahopp karikák, a Rizikó, Mancala és mindenféle játék, amivel a gyerekek erőszeretettel játszanak.

Közben az udvaron bansolgattunk, az örök kedvenceket, na és persze a régi nagy kedvenceket is, mert hát azokról sem szabad megfeledkeznünk.

Ebéd előtt közösen elimádkoztuk az Úrangyalát, utána pedig Tibor testvértől egy rövidke történetet hallgathattunk meg. Savio Szent Domonkos életéből hallhattunk egy érdekes történetet. Don Bosco a születésnapjára megajándékozta az oratóriumba járó gyerekeket. Mindenkinek adott egy cetlit,amire ráírhatták a vágyaikat, azokat a dolgokat, amiket szerettek volna a világon a legjobban. Mindenki olyat írt, hogy 1 kg csokoládé, combig érő csizma. Ám de volt egy gyermek, Savio Domonkos, aki azt írta a cetlijére, hogy szent akar lenni. Don Bosco erre felfigyelt, hiszen ő volt az egyetlen, aki nem földi dolgot kért tőle. Don Bosco 3 dolgot mondott neki válaszol: legyen vidám, imádkozzon és teljesítse a suliban a kötelességeit és tegyen mindenkivel jót. Ez a 3 dolog vezette Savio Szent Domonkost a szenté válásához.  A kérdésekre jól válaszoló gyerekek másnap egy kis ajándékban részesülhettek. A történet után a kis csoportosok elindultak ebédelni, addig a közepeseknek és a nagyoknak szabadprogram volt.

A nap további részében a gyerekek kívánságára nagyon sokat bansoltunk. Már ők maguk kérik, és szívesen is mutatják a többieknek, ami hatalmas öröm számunkra, hogy ennyire tetszenek nekik a bansok, és ki mernek állni több ember elé. Reményeink szerint, majd animátorok is szeretnének lenni, hiszen mindig jól jön az utánpótlás. J

A hétfő délután is gyorsan elrepült, alig vettük észre. Uzsonnára vajas és lekváros kenyereket szolgáltunk a gyerkőcöknek. Miután mindenkinek leülepedett a 10. vajaslekváros kenyér is, megkezdtük a búcsú köszöntést.

Tibor testvér tartotta a záróimát. A gyerekek oda vannak érte, az összes szavát figyelik. Ugyan úgy,mint délben, Savio Szent Domonkosról beszélt, kérdéseket tett föl, a jól válaszolok szintén ajándékot kaphattak másnap.

Egy napzáró banssal köszöntünk el a hétfőtől, remélve a gyerekek lelkesedése másnapra sem lankad le.

Megint egy jó napot hagyhattunk magunk mögött. Éljen a fiatalság!

Príbeli Dorina

kisanimátor

1. hét 5. nap, A vég

 - Animátorok hangja berekedve…

- Gyerekek egyre jobban felpezsdülve…

- Gyorsan elrepülő percek…

Minden azt bizonyítja, hogy ma PÉNTEK van. Ez a nap az első hét zárónapja volt, ami egyesek számára a tábor végét jelenti, mások pedig még folytatják.

Az egyik kedves óbudai atya, Vitális Gábor atya, látogatott el hozzánk ezen a napon mindenki nagy örömére.

Reggelről a nagyok bansára ébredhettünk fel, amik szintén pontozva lettek. Mind a három bans kimondottan jóra sikerült, ám a pontozásnál mégis a legkiemelkedőbb a Nagy Medvék csapatáé lett. Ők a Balu Kapitány főcímdalára alkották meg a színvonalas produkciójukat. A bansok bemutatása után kiscsoportos beszélgetésekre vonultak el a csoportok, ahol a különböző bajnokságokra – ötödölő, sakk, dekázás és mankala – iratkozhattak fel a gyerekek, és egy történetet hallhattak, mégpedig azt, amikor Don Bosco megalapítja az oratóriumot Garelli Bertalan által. Ezt a történetet a közepesek és a nagyok színdarab formájában előadták különböző stílusban. Volt idegen nyelven, rockosan, horrorosan, népiesen… Az összes előadás nagy sikert aratott a kicsik és nagyok körében egyaránt.

A színdarabok megtekintése után a kis csoportok elindultak kézmosás után ebédelni. Közben már elkezdődtek a bajnokságok,ahol az összes csapatból a tagok kiemelkedően teljesítettek,s ezzel értékes pontokat szerezhettek a csapatuknak.

Voltak csapatos feladatok is, ilyen volt például a szívószállal – buborékfújós – karikán átmenő – bubis – feladat J amit mindenki nagyon élvezett.

A nap további részében még a bajnokságok folytak, közben az udvaron több animátorral és lelkes gyerekekkel bansoltunk. Személyes kedvencük az Olaszországból hozott CHE BELLO, az ALVIN-os, a SOCO, BATE, VIRE és ahogy csak mi hívjuk: „ A BAJOR SÖR-TÁNC” J

Akik esetleg nem akartak bansolni, vagy nem volt semmilyen bajnokságuk sem, azok a kézműves terembe mehettek, ahol csodaszép karkötőket, nyakláncokat, egereket és különféle állatokat készíthettek a gyerekek az animátorok segítségével. DE! akik még gyöngyözni se szerettek volna, azok a nagyteremben érezhették magukat otthon a teafilter-hajtogatással, hiszen pompás virágokat hajtogattak és ragasztottak papírra, amit haza is vihettek a gyerekek.

Negyed 4-kor uzsonnát osztottunk,amit a fiatalok már nagyon vártak, hiszen most nutellás kenyerekkel leptük meg őket. Az uzsonna után még játszhattak a fiatalok Gábor atya vezetésével. De lassacskán elérkezett a búcsú pillanata.

Gábor atya „jóéjszakátjával” köszönhettünk el az első hét utolsó napját ól. A jóéjszakátjában Gábor atya Aladdinról mesélt a gyerekeknek. Aladdin is olyan gyerek, mint mi, keresi a kalandokat, nem szeret suliba járni… egy napon Jafarral megegyezett, hogy megszerzi neki a csodalámpás, hiszen a barlangba csak Aladdin mehetett be. Aladdin le is ment a lámpásért, megtalálta, megdörzsölte és egy Dzsin szállt ki belőle. Lehetett 3 kívánsága Aladdinnak… Nekünk is van egy „Dzsinünk” , igaz, nem csodalámpásban kell keresni,hanem odafönt. Az Isten az,aki teljesítni a kívánságainkat, ő segít megtalálni a saját boldogságunkat,ha engedjük,hogy segítsen. Ezzel a szép gondolattal búcsúztatta el a pénteki napot Gábor atya.

Ezután az eredményhirdetés következett, ahol Flóra elmondta a kisbajnokságok eredményeit, mindenegyes kimondott helyezés után hatalmas üdvrivalgások törtek ki, de hiszen ez érthető is. Örültünk a saját magunk elért helyezésnek és örültünk a mások elért helyezésének is. A még nem végleges sorrend: 1. PÁRDUCOK 2. MEDVÉK 3. FARKASOK. Semmi nincsen még veszve, hiszen a GÁLA ESTIG még akár ez a fordítottjára is változhat.

Az első hét utolsó napjának alkalmából eltáncoltunk a CHE BELLO-t és az ALVIN-osat és mindenki ment haza pihenni.

Szerintem ez az első hét minden fiatalt és animátort feltöltött, mind testileg mind lelkileg egyaránt. A hétvégén mindenki kipiheni magát,  hogy jövő héten újult erővel vághassunk bele a következő hétbe.

Príbeli Dorina

kisanimátor

Che bello!

Animátorok a negyedik nap után:)

1. hét 4. nap, A "misés nap"

A Szalézi Nyári oratórium 4. napja, a „misés nap” a reggeli gyülekező, és szabad játék után szentmisével folytatódott, ahol együtt ünnepeltük az Eucharistiát és a már ismert, jól begyakorolt énekek mellett újakkal is találkoztak a gyerekek. Mindezt bans követte, a vérbeli táncosok már kedvenc zenéiket kérték. Ezen a napon is volt színdarab, melyben Bagira, Balu, és Farkas anyó igyekezett rávenni az igen-igen mosdatlan Mauglit a fürdésre. Sajnos nem jártak sikerrel, így az előző napi fárasztó kirándulás után is „talpon álló” 109 táborozó gyerek segítségét kérték. 


Az ezt követő finom ebéd után pedig a gyerekek csatakiáltásukat harsogva neki is láttak a feladatnak. Mivel a hét elején hazánk fölött viharos széllel átvonuló hidegfront utáni derült, napos, és mindenek előtt forró idő kedvezett a vizes-lufis röplabda játszásának ezért a párducok, a medvék és a farkasok ebben mérték össze az erejüket (egymással és az animátorokkal is J ). A művészi hajlamokkal rendelkező gyerekek ezen a napon gipszfestéssel mutathatták meg tehetségüket, és a már jól ismert pólófestésre is sor került. A tikkadt táborlakókat ma is, mint mindig frissítő limonádé és tea várta. Az uzsonnát záróima, és búcsúzás követte.

Sokcsevits Balázs, animátor

1. hét 3. nap, Egy nap Szécsényben

A mai nap szerda volt, azaz ahogy a tapasztaltabb táborozók tudják: kirándulásnap. Idén az első héten Szécsénybe vezetett az utunk a magyar vasutak egyik legrégebbi ismerősével, egy három vagonos Piroskával.

Miután megérkeztünk Szécsénybe a napot egy közös imával nyitottuk ahol elénekeltük a tábor himnuszát is. Ezután indult először a párducok csapata, majd a medvék csapata, végül a farkasok csapata az itt megrendezett akadályversenyre. Az akadályverseny 5 különböző állomásból állt amelyek a gyerekek ügyességét tették próbára minden korosztályban.

Az akadályverseny a szécsényi várparkban ért véget ahol aztán letáboroztunk. A nap közös és egyéni játékokkal telt. Személy szerint nekem legjobban a kötélhúzás valamint az „adj király katonát” játék tetszett a legjobban, de a gyerekek élvezték még a délután megrendezett számháborút is amelyben a párducok csapata győzött. A nap végére mindannyian kellőképpen kifáradva visszagyalogoltunk a vasútállomásra majd vonattal visszajöttünk ahol a gyerekeket szüleik, minket, animátorokat pedig a megbeszélés várt.

Kovács Fülöp László Albus Percival Perselus Márton

Kisanimátor, Balu és nindzsa

1. hét 2. nap, A pókok támadása

Újra felkelt a nap, a Szalézi Nyári Oratórium ismét kinyitotta kapuit és megint megtelt vidáman csillogó gyermekarcokkal. A napot közös imával és énekléssel kezdtük, majd a reggeli mozgással folytattuk, egy bans formájában, ami óriási lelkesedéssel töltötte el a gyerekeket.

Mivel a tábor témája a Dzsungel könyve című rajzfilm, az első hété pedig – ezen belül is – Maugli befogadása a dzsungelbe. Ezért az animátorok egy rövid színdarabbal készültek. A farkasok odamentek Mauglihoz, és rácsodálkoztak, hogy milyen vékony és még a nyers húst sem hajlandó megenni, csak a gyümölcsöt. De eközben a farkasok háta mögött a pókok megpróbálták elcsenni a gyümölcsöt, amit Maugli összegyűjtött magának. Ő ezt látta, de mivel nem tud beszélni, csak mutogatni tudott a farkasoknak, de ők ezt nem értettek, így a pókok sikeresen megszerezték gyümölcsöt. Hogy ezeket visszaszerezzék Maugli számára, a kicsi csoportoknak pókfociban kellett jeleskedniük, a közepesek pedig Activity-t játszottak, hogy könnyebben meg tudják értetni magukat Mauglival. A nagyok csoportonként 1-1 új bansot találtak ki, amit csütörtökön egy újabb verseny keretében bemutathatnak.

Ezen a napon volt az első kiscsoportos beszélgetés is, amelyen 2 képet kaptak a gyerekek, és ezeket kellett összehasonlítaniuk. Az egyiken Maugli volt látható, amint magányosan ül a dzsungelben, és nincs kivel játszania, pedig szívesen szórakozna. A másik képen pedig szintén egy fiatal fiú volt látható, aki – annak ellenére, hogy lett volna kivel játszania, mert közösségben élt – a telefonjával játszott. A csoportpercek után két csoport tagjai is elmondták, hogy mire jutottak az összehasonlításban.

A nap végén szintén imával és énekkel búcsúztunk, és mindenki – animátorok és gyerekek egyaránt - a következő naphoz fűződő új reményekkel tért haza a táborból.

Rostás Tamara,

kisanimátor

(további képek az oratórium facebook profilján)

1. hét 1. nap, Indul a tábor!

  2011. június 20-án újra kinyitotta kapuit minden kicsi és nagy gyermek számára. Idén A dzsungel könyve a tábor témája,melyre a kisanimátorok és animátorok lázasan készültek az előkészítő napokban. Rengeteg programmal, játékkal, színdarabocskákkal és új bansokkal akartuk meglepni a gyerekeket.

Mint már említettem, A dzsungel könyve volt a téma,ezért 3 csapatra osztódtak a fiatalok: Medvék, Farkasok és Párducok. Az ifjú vadórzók megérkezésükkor megkapták a saját kártyájukat, ezzel kölcsönözhetnek különböző játékokat. Mikor beértek az ajtón, már akkor nagyon sok vadóc tekintete felcsillant, mikor meglátta a földön található lábnyomokat, melyek a saját bázisukhoz vezettek. A bázisuknál megkapták a kendőjüket és már mehettek is kipróbálni azt a sok játékot, amivel rendelkezünk.

Ha még nem ébredtek volna eléggé fel, egy animátor társammal betanítottuk nekik a legújabb bansot a focipályán. Előszörre kicsit nehezen ment, de a végére teljesen belejöttek. Egy közös imával folytattuk a napunkat. Itt csendült fel először a tábor himnusza, „Csak Jézusnak szolgálok…”. Miközben a kicsik lelkileg készültek fel a nap további részére, addig az animátorok egy kisebb csapata a színdarabon dolgoztak. Farkas anyó és Farkas apó már felállt a színpadra. A gyerekek még mindig háttal voltak nekünk. Mikor megszólaltak a dzsungel-hangok… és mikor meglátták a szőrös farkas-animátorokat a színpadon, mint egy mágnes, úgy vonzódtak le a nagypályáról a színpad elé. 
Maugli megtalálását és felnevelését és a falkába való befogadását játszottuk el nagy sikerrel. Ezután forgó színpad szerűen folytak tovább az események. A nagyobbak zászlót festettek, a közepesek a csatakiáltásukat tanulták, a kicsik pedig tovább díszíthették a bázisukat, közben kifestőztek és Don Bosco életéből hallhattak történeteket. Tizenöt perc után egy dobszóra forgásra került a sor. Ekkor a közepesek mentek zászlót festeni, a nagyok bázist díszíteni és a kicsik indulózni. Dobszóra megint forogtak, így minden csapat volt minden helyen. Az összes csapat büszke lehet magára, hisz csapatonként 3 mesteri zászlót, 3 tökéletes indulót és 3 fantasztikusan a környezetbe olvadó és az állatra jellemző bázist sikerült megalkotniuk.

Délig szabad program volt. Csak annyi volt a kötött, hogy aznap minden csapatnak kincses ládát kellett készíteniük, amik a csapatuknak pontot jelentettek.

Délben elindultak a kispárducok, kismedvék és kisfarkasok ebédelni, hogy legyen még erejük délután is szórakozni. Utánuk a közepes csoport és a nagy csoport. Az akció csoport lelkesen segített az ebéd kiosztásában is. A délután folyamán levetítettük a fiataloknak a Disney Dzsungel könyvét. Ez nem volt kötött, az nézte meg, aki szerette volna.

A nap második felében kötetlenül játszhattak és szaladgálhattak a gyerkőcök. Közben bansokat tanítottunk nekik. Akár kérhettek is számot, hogy melyiket szeretnék…és mi tagadás… jöttek is elég sokszor.

Fél négy órakor uzsonnát osztottunk. Szerencsére a sok adomány (kenyér, lekvár, vaj, nutella, zsír) lehetővé teszi, hogy annyi kenyeret tudjunk adni a gyerekeknek, amennyit meg bírnak enni.

Uzsonna után egy búcsú ima volt, majd a kendőleadás. Minden csoport a saját kijelölt csapatvezetőjénél adja le a kendőket.

Egy utolsó csatakiáltást még az összes csapat ordibált, majd kifelé menet megkapták a tábor pólójukat.

Véleményem szerint az első nap nagyon jól sikerült, az idő is szép volt, pont kellemes. A kis vadócok is jól érezték magukat, az animátorok is, segítők is. Kezdésnek ennél jobb nap nem is lehetett volna, de ez csak a gyerekeknek köszönhető, hiszen nélkülük létre se jöhetett volna ez a tábor.

Remélem jövőre is ilyen klasszul fog sikerülni az első nap!

Príbeli Dorina

kisanimátor

(további képek az oratórium facebook profilján)

Végre itt a tábor!