3. hét 5. nap, A nagy nap

Kukkurikúúúú!! Szólt a kakas reggel jelezvén, ma van az a nap, amire mindenki várt. Mindenkiben kettős érzelmek játszottak. Boldog volt, hiszen 3 csodálatos hetet hagyhattunk magunk után, és szomorú is volt, mert vége a tábornak és oratórium is csak szeptember 9-én nyitja meg újra a kapuit.

Reggel utoljára megnyitotta Tibor a tábort, majd csoportpercekre mentek a csoportok. A mai nap témája az öröm, vidámság volt. Erről szóltak a beszélgetések is.

A beszélgetések után még lázasan készültek az előadásokra a gyerekek.

Gyorsan elérkezett a délután. Felkerültek a nap ellen védő sátrak, az animpult is elkészült, a szülők pedig folyamatosan érkezhettek. Nagyon sok szülő kíváncsi volt a gyermekére, és szívesen megnézte más szülő gyermeke előadását is. A gyerekek színvonalas előadásokat adtak elő. Megcsillogtathatták színi tehetségüket, de táncban, versben is felléptek a gyerekek.

A családias és hangulatos konferálás után bajnokságokon vehettek részt a szülők és gyerekek. Megnézhették a 3 hetet képekben, együtt kacaghattak a viccesen sikerült képeken.

Ezután a gyerekek és animátorok is szavazhattak a legviccesebb animátor, legjobb gyerek, legkedvesebb konyhásnéni stb. kategóriákban. Például Legviccesebb animátornak Bógár Zsolti került ki, Legrosszabb gyerek címét Pécsi Robika nyerte el.

Ez a táborzárás szerintem nagyon jól sikerült, hiszen még 10 órakor is voltak gyerekek és szülők is. Hatalmas élmény volt számomra, amikor pár szülő is beállt bansolni a gyerekek közé.

Fantasztikus 3 hetet hagyhattunk magunk mögött. Ezt mind a gyerekeknek köszönhetjük.

TALÁLKOZUNK SZEPTEMBER 9-ÉN AZ ORAÓRIUM NYITÁSON!

Boldog nyarat mindenkinek, pihenjétek ki magatokat! 

Príbeli Dorina

kisanimátor

3. hét 4. nap, Lázas készülődés

A gyerekek már mind tudják, csütörtök az misés nap!

A reggeli köszöntéssel is már a misére hangolódtunk rá, a zenészek is még gyakoroltak, hangoltak, hogy szépen szóljanak együtt.

A mise után egy közös csoportképet csináltunk, mint mind a 3 héten a Jótettek Fájával együtt.

Utána szabadjátékra volt lehetőségük, majd a kicsik megkezdték az ebédet.

Mivel ez az utolsó előtti nap a Gálaest előtt, ezért akik jelentkeztek már mind a produkciójukra készültek lázasan, hogy másnap nehogy valami hiba csússzon az előadásukba. Ebben az animátorok is szívesen segítettek, hogy minden tökéletesen menjen majd a „Nagy napon”.

Akik nem készültek semmivel a Gálaestre, azok gyöngyöt fűzhettek, szőhettek, teafiltert hajtogathattak, játszhattak bármivel, amivel szerettek volna. Még én is fűztem gyöngyöt, egy kis egérkét. J

A délután ismét gyorsan eltelt, alig vettük észre, hogy a csütörtöki napunk is véget ért. Uzsonnázás után táborzárás következett egy történettel, majd bansokkal.

Otthon biztos az összes kis gyerkőc százszor átismételte még az előadásukat, hogy minden pontosan menjen. Mindenki izgult… még az animátorok is J .

Szerencsére ez a nap is balesetmentesen, vidáman, és hihetetlen sok gyakorlással telt el. A we no speak americano-t és azt a 3 bansot hallgathattuk egész nap a sok készülődés miatt. De a végeredmény a fontos, és végülis ki lehetett bírni.

Príbeli Dorina

kisanimátor

3. hét 3. nap, Újra kirándul a nagy csapat!

Reggel újra megtelt az oratórium kevésbé friss arcokkal. A reggeli nyitószó alatt azért már kezdtek felébredni a vadócok.

Busszal indultunk meg utunknak, ami most Nógrád felé vette az irányt.  Mikor kiszálltunk a buszból egyenesen a hatalmas focipálya felé vettük az irányt. Ott táboroztunk le. A napunkat reggeli tornával kezdtük, még pedig „Raptor-jógával”. Mivel Nógrádon és környékén rengeteg raptor él, ezért a gyerekeknek meg kellett mutatnunk, hogyan is védhetik meg magukat a hatalmas szörnnyel szemben. Miután mindenki tökéletesítette a karmoló, harapó és a „harrr-harr” hangját, amivel majd elijeszti a szörnyet, elindultunk a vár felé, hogy meghódítsuk. Kicsit letelepedtünk fönt, megebédeltünk, játszottunk. Kis idő múlva azonban lejöttünk és visszatértünk táborhelyünkre, a focipályára. Itt a gyerekek métázhattak, focizhattak, beszélgethettek. De voltak olyanok is,akik inkább mesét hallgattak Tibor mellett. Egy másik kis csapat, pedig egy esküvőn vehetett részt. A két csodaszép pár Anita és Zsolt eskedtek meg, bár az egyik szerető is feltűnt az esküvőn,amin Anita kibukott és hatalmas verekedésbe torkollott az egész mennyegző. J

Gyorsan elszaladt a délután, és ez azt jelentette,hogy haza kell indulnunk. Egy zárószó után voltak akik buszba, de voltak,akik vonatba ültek és úgy mentek haza. Mindenki épségben hazatalált és ez volt a legfontosabb.

Szerintem ez a nap is tökéletesen sikerült.

Príbeli Dorina

kisanimátor

3. hét 2. nap, Jótettek Fája

A Nap újra felkelt, és a mi napunk is elkezdődött ezen a keddi reggelen. Tibor testvérünk újra megnyitotta a napot egy történettel. Természetesen megint tett fel kérdéseket, hogy a gyerekeket megjutalmazhassa.

Akik bejöttek reggelről az oratóriumba azok megláthatták, hogy a faliújságon valami újdonság van. Egy fa volt az, mégpedig a Jótettek Fája. Erről a fáról viszont hiányoztak a levelek. A leveleket pedig csak úgy lehetett fölrakni, ha írunk rájuk egy-egy jótettet, amit a másikkal csináltunk. Ez a fa a nap végére olyan lombkoronát növesztett, hogy az összes fa megirigyelhette volna. J

A reggeli mozgás után csoportpercek következtek, aminek a végét zene jelezte. Egy kis szabadidő után elkezdődtek a bajnokságok. A kicsik kiütőcskében, a közepesek kosárlabdában a nagyok pedig röplabdában jeleskedhettek. Mind a három sportágban nagyon ügyesen szerepelt az összes csoport. A bajnokságok után ebéd következett.

Fél 2-re érkezett az egyik kislány apukája, egy mentős tiszt, aki egy előadással készült az összes korosztálynak. Szót ejtett a helyes táplálkozástól kezdve a mentőautóban elhelyezkedő tárgyakig.

Az előadás után a gyerekek örömmel futottak a játékoshoz és a labdáshoz, hogy ki tudjanak valamit kölcsönözni. Délután uzsonnáig ismét szabadjáték volt, majd ismét elérkezett a nap vége. Mindig jó látni, ha a kis gyerkőcök jól érzik magukat és nem akarnak hazamenni. J De muszáj lezárni minden napot, hogy másnap újra elkezdődhessen.

Tibor testvér megint egy szép történetet mondott, mint általában, ismét Savio Domonkosról szólt a történet.

Zárásként elbansoltuk a tábor bansát, a Soco Bate Vire-t és az Alvinosat.

A kis táborozók elmentek pihenni, mi, animátorok pedig boldogok voltunk, hogy sikeresen és balesetmentesen lezárhattuk ezt a napot is.

Príbeli Dorina

kisanimátor

YouTube

Elindult YouTube channelünk is, jó pár nagyszerű videót lehet megtekinteni!

http://www.youtube.com/user/bgyanim

3. hét 1. nap, Áj vanagana szíí

Újra felkelt a nap a balassagyarmati oratóriumban a 3. hét első napján 132 gyerekkel. Mindenki újult erővel vághatott bele a mai pörgős napba. Reggelről az animátorok egy kis csoportja közösségi játékokat játszott, majd fél 9 után bans-özönnel örvendeztette meg a kis lelkes emberkéket.

Reggeli tornaként a lányok és fiúk párbajoztak egymás ellen. Nagyon jó kis szöveg erre ( hogy mindenki értse ) az „Áj vanagana szí” kezdetű egyszerű kis mondókaszerűség, amit mindenféle stílusban adtak elő az egymással harcoló felek. Természetesen a lányok erősebbnek bizonyultak, de ezt a fiúk vezetője nem volt képes elfogadni. De hát semmi gond, férfiból van ő is, ezért elfogadtam a téves hitét. J  (aljas rágalom.. és amúgy a fiúk voltak a királyabbak :D - a szerk.)

A reggeli torna után Tibor testvér ismertette a szabályokat és hivatalosan is megnyitotta a tábor 3. hetét. Ismét egy kis történettel nyitott, elmesélte, hogy hogyan is született meg az első oratórium. Hogy a kis Garelli Bertalan, és az első neki megtanított Üdvözlégy Mária által szültetett meg az első oratórium.  Az utána következő kiscsoportos beszélgetések után természetesen erről is beszélgethettek a csoportvezetők, de ahogy körbenéztem, az első csoportbeszélgetésen inkább az ismerkedés ment témaként. Mi is rengeteg ismerkedős játékot játszottunk, hogy a kis csapat összeszokjon. Gyakoroltuk kicsit az indulókat is, amik már tökéletesen mennek az összes csapatnak. Az újak is könnyeden megtanulták a csatakiáltásokat. A délelőtt folyamán jelentkezhettek a kicsik kendő rablós játékra, a közepesek kosárlabdára a nagyok pedig röplabdára. Mindenki nagyon jól érezte magát a bajnokságokon, és teljes erőbedobással „harcoltak”, hiszen a múlt heti pontok egyáltalán nem véglegesek, ezek akár a visszájára is fordulhatnak. Ezek a bajnokságok ebéd után kerültek megrendezésre. Közben ugyanúgy folytak kézműves és teafilter foglalkozások is, mint mindig.

A bajnokságok után az animátorok egy kis csapata kihívást indított a gyerekek felé röplabdában, amit nem tudjuk, hogy ki nyerte, mert miután az egyik kissrác átrúgta a labdát a szomszédba nem figyeltük a pontokat, és a csapat is szétszéledt. Ráadásul csengettek uzsonnára, amit vétek lett volna kihagyni, mert ma a párizsis kenyérhez volt tojás is.

Az uzsonna után a nap zárószava következett, amivel ismét egy tartalmas napot zárhattunk le.

Príbeli Dorina, kisanimátor

2. hét, 5. nap, Julcsa,ha kimegy a piacra...

Egyszer volt, hol nem volt… Élt az 1800-as években egy Bosco Jancsika nevű gyermek, aki 9 éves korában álmodott. Azt álmodta, hogy egy hatalmas réten van, bárányok legelésznek, játszadoznak. Hirtelen viszont farkasokká változtak, elkezdték egymást tépni, szaggatni. Bosco Jancsika szét akarta őket szakítani, hiszen azt tanították neki otthon, hogy nem szabad káromkodni, verekedni. Abban a pillanatban viszont megjelent egy fényes női alak, Szűz Mária, aki elmondta neki, hogy hogyan kell bánni ezekkel a rossz farkasokkal, rossz gyerekekkel. Bosco Jancsika ezután felébredt az álmából és soha nem felejtette el. Már nagyobb korában elment egy templomba, ahol végig sírta az egész misét. Akkor értette meg, hogy mit is jelentett a 9 éves kori álma.

Ezzel a kis történettel nyitotta meg Tibor testvér a második hét zárónapját. Ennek a napnak a témája a barátság volt, a kiscsoportos beszélgetésekben is erről volt szó. Minden csoport átbeszélte, hogy kit nevez rossz, illetve jó barátnak. Miben különbözik egy rossz barát a jó baráttól. Kit nevezünk havernak, és kit nevezünk barátnak? Mi a különbség a haver és a barát között? Milyen jellemzői vannak a havernak, és milyen jellemzői vannak egy barátnak? Ezekre a kérdésekre meglepően jó válaszok érkeztek a gyerekektől.

A közepesek bans bemutatója is a pénteki napra került, ezekkel a bansokkal ébresztettük föl a még alvó gyereksereget. J

Ezen a napon ismét meglátogatott minket a Gyarmati Televízió, rengeteg riportot készítettek a gyerekekkel, ott voltak a nyitószónál is és igyekeztek mindent felvenni kamerával. Az ifjúság nagyon be volt zsongva, mindenki szerepelni akart. Jó volt látni, ahogy a kamera körül mászkálnak.

Kiscsoportos beszélgetések után TWISTER bajnokságok kezdődtek a csoportoknak, ahol mindenki nagyon ügyesen szerepelt. A medvék ismét bravúroztak, hiszen 2 nyereséget is elvihettek. A párducok egyszer nyertek, a farkasok pedig a dobogós 3. helyet vitték el.

Mint már majdnem minden nap, ma is érkeztek hozzánk „sztár vendégek”. Nem is messziről jöttek, a közeli Mohoráról, Demjénné Wincs Eszter Izolda Rózsika, és lánya Demjén Sanci. Megtanították a gyerkőcöknek, hogyan is kell vegyszert főzni pár alapanyagból. Miután megtanulták a bájital főzés csínját-bínját, a kicsik csapatai elmentek ebédelni.

Délután kézműves foglalkozások folytak. Nagyon sok és szép karkötőket, nyakláncokat, kulcstartókat készíthettek a gyerekek akár maguknak, akár ajándéknak. Ugyan úgy, mint minden nap teafilter hajtogatásra is lehetőség volt. A gyerekek ezeket mind nagyon szeretik és nem csak a lányok körében kedvelt foglalatosságok.

A zárószóval Tibor lezárta a második hét péntekét azoknak, akik nem maradtak tovább, és egyben megnyitotta a SzülőiEsten maradottaknak az estét. Az első és második hét képeivel készültünk először is, majd a szülők és gyerekek csocsó- és foci bajnokságokon mérkőzhettek meg.

A bajnokságokon mindenki nagy erőbedobással játszott. A szülők és gyerekek is nagyon élvezték a játékokat.

Ma még egy vendéggel kedveskedtünk a szülőknek és gyerekeknek. Ellátogatott hozzánk a szügyi M.Is.K.A. együttes, és 1 órás koncertben részesülhettek azok,akik itt maradtak. A koncert közben nagyon jó volt a hangulat. Ment a vonatozás, éneklés, hiszen a „nagyon bonyolult” szövegeket is énekelhették a gyerekek. ( Ilyen volt például a : la-la-la-la J )

A koncert után süteménnyel kínáltunk meg mindenkit, majd kint a focipályán egy animátor – gyerek meccset játszottunk pár ott maradt gyerkőccel.

Háromnegyed 9 felé Tibor egy utolsó zárószót mondott, utána pedig mindenki ment tovább a dolgára.

Szerintem ez a hét ismét nagyon jól sikerült. Volt meleg, volt eső, de a gyerekek és mi is nagyon jól éreztük magunkat.

Hétfőn újra találkozunk 132 boldog gyermekarccal!! J

Príbeli Dorina, kisanimátor

2. hét 4. nap, "Szólj Uram,hisz hallja a te szolgád"

A csütörtöki nap is mint a többi bejelentkezéssel indult, és a csapatok kendőinek kiosztásával. Sorra érkeztek a táborozók, akik a ruháik, táskáik leadása után, játékot kölcsönözve, kissé álmosan, de szórakozás utáni vágyakozással rohamozták el az udvart. Mások, akiknek eszükbe sem jutott hogy már "kora"reggel labdázzanak, futkározzanak, az emeleti teremben csocsó mérkőzésbe és pin-pong versenybe kezdtek. Elkövetkezett az Istennel való találkozás pillanata. Szent misére indultunk. Gyönyörű szent beszédet hallhattunk a szalézi rendházfőnöktől, János atyától. Egy Sámuel nevű fiatal fiúról beszélt, aki későn fogant. Anyja hálát adva, az úrnak szentelte fiát. Egy pap mellett szolgált. Az egyik éjjel hívást hallott. " Sámuel, Sámuel...". Azt gondolta hogy a mestere hívja. Át is rohant a szobájába, de ő aludt. Felébresztette de kiderült hogy nem is ő szólította. Ez megismétlődött még három éjjelen, mire a pap rájött a valódi okra. Hívatta a fiút és azt mondta neki. Ha még egyszer hallod hogy valaki hív, mond: " Szólj Uram, mert hallja a te szolgád " Sámuel így is tett, és az Úr szólította meg őt! Később a kis Sámuelből, hatalmas próféta lett. Ezzel a történettel János atya arra utalt, hogy a mai bűnös világban nagyon nehéz egy csendes pillanatot találni amikor is meghallhatjuk Isten szavát. A Szentmise végeztével, egy közös tábori fénykép készült a templomban! (a képeket meglehet tekinteni az oratórium facebook-ján). Az esős idő ellenére nagyon jól szórakoztunk a mise tán, bár többnyire az épület falain belül. Erre mondjuk: " Szórakozni, Isten megbántása nélkül is lehet ". Ezután ebédig szabad foglalkozást kaptak a gyerekek, hogy az újonnan szerzett baráti kapcsolatokat ápolhassák. Mint tudjuk a Szalézi Nyári táborban gyermekes versengés zajlik a párducok, medvék, farkasok, kis, közép, és nagy csapatai között. A bajnokságokra még egy kicsit várnunk kellett mert még előttünk állt az ebéd. A szabad foglalkozás után, felsorakoztak a gyerekek és az Úr angyalát imádkoztuk, amit Tibor, egy óbudai szalézi szerzetes a tábor ideiglenes kormányzója vezetett. Ebéd előtt még egy szuper fellépésnek lehettünk szem és fültanúi. A közepesek bansaikat tökéletesítették, amit kedden Tamara és Dorina segítségével kezdtek készíteteni, tanulni. Kicsik, közepesek, nagyok sorrendben ebédelni indultunk. Mindenki megebédelt és eljött a bajnokságok ideje. A kicsik hatalmasat fociztak Márk vezetésével, a nagyok és a közepesek Flóra és Áron vezetésével torpedóztak. A nagy medvék és a nagy farkasok között holtverseny alakult ki, de végül a farkasok győztek. Az izgalmak és a kimerítő csapatjátékok után ismét mindenki éhes lett és elkezdődött az uzsonna. A segítő szülők és az animátorok felszolgálták a lekváros, mogyorókrémes, vajas, zsíros, hagymás kenyereket. Teli pocakkal búcsúztunk egymástól. Záróima és kendőleadás után még egy utolsó bans-ra is időt szakítottak az animátorok a gyermekek örömére. Így telt a csütörtöki napunk a szalézi nyári táborban, és reméljük hogy a hátralévő idő is ilyen kellemes lesz, mint ez a szép nap volt.

Bógár Zsolt, segítő

2. hét 3. nap – Csodálkozz a világra

A mai napon az oratóriumból felpakolt és Patvarcig meg sem állt. Két busz vitte a kicsiket és azokat, akik inkább választották a buszt a bicikli helyett. De azért nem volt hiány azokból sem, akik két keréken vágtak neki az útnak. Az első színhely a templom előtt volt, ahol a patvarci nénik kedves mosollyal az arcukon, és általuk sütött friss bundás kenyérrel várták a gyerekeket. A mai napban nagy szerepe volt a csodálkozásnak és ráfektettük a hangsúlyt hogy a gyerekek minél jobban elsajátítsák a csodálkozás „művészetét”. A továbbiakban érkezett egy vendégünk egyenesen Franciaországból, Josef személyében. Ezután következett a reggeli ima, amit a templomban hallgattak végig a gyerekek. Ezután nekivágtunk és kb. 5 perc séta után eljutottunk oda ahol végleg letelepedtünk. Itt közösen játszottak a gyerekek és felderítették a terepet. A táborozók nagyon jól érezték magukat, szinte soha nem unatkozott senki. Gyorsan telt az idő ezáltal nagyon hamar elérkezett az akadályverseny időpontja. A hét állomáson izgalmas feladatokat kellet végrehajtaniuk a csapatoknak. Minden állomáson jelen volt a csodálkozás, hiszen néha a legkisebb, legjelentéktelenebb dolgokra is rá lehet csodálkozni. Egész Patvarc a medvék, a párducok és a farkasok indulóitól zengett. A csapatok a végére teljesen belejöttek és kivétel nélkül mindenki rácsodált a radírgumira, egy kődarabra vagy akár egy szál gyufára is. Voltak nagyon engedékeny, de persze nagyon szigorú állomásvezető, akik nem spórolt a pontlevonásokkal.  Az akadályversenyben minden korosztály teljes erőbedobással ált neki a kihívásoknak. A közepeseknél és a nagyoknál a medvék bizonyultak a legjobbnak, míg a kicsiknél a farkasok győzedelmeskedtek, de ott volt a nyomukban a többi csapat is. Ezek után a táborozók métáztak fociztak játszottak. A legkisebbek ellátogattak a közelben lévő játszótérre, amit nemrég építettek. A különböző játékokat nemcsak a kicsik, de a nagyobbak, sőt még néhány animátor is élvezte. Hiába szeretett volna mindenki tovább játszani, indulni kellet, mert várt ránk a süti és a palacsinta a templomnál a vendégváró nénik jóvoltából. A gyors összepakolás után már mindenki csak süteményre vágyott, amivel hamarosan mindenki megtömhette a hasát. Ezután egy gyors imával és a búcsúzkodással zártuk patvarci látogatásunkat. A hazafelé úton az időjárás a buszosoknak kedvezett mivel leszakadt az ég. Szerencsére az összes biciklis épségben megérkezett az oratóriumba. A gyerekek kelőképpen kifáradtak, de tudtuk, hogy holnap reggel ugyanakkora energiával lépnek majd be az oratórium ajtaján. Ma is egy izgalmas és persze csodálkozásokban gazdag napot hagytunk magunk után.

Telek Dorottya, kisanimátor